Az első pár bejegyzésünk alkalmával a “mivel” csináljuk kérdést pedzegettük, most azonban nem ártana a “kivel” (ha nem egyedül) témakörét is megnyitnunk. Valahogy, valamiért a társadalom túlnyomó része úgy van beprogramozva, hogy erre automatikusan azt a válasz adja, hogy: ellenkező neművel, kettesben, négy fal között, lehetőleg sötétben.
Vajon a konzervatív – heteronormatív – világunk adja ezt a képzetet vagy tényleg így érezzük a legjobban magunkat?! Talán egyik, talán másik, talán mindkettő, talán egyik sem — talán félelem, talán neveltetés, talán politika. Nem, ez utóbbit most biztosan kihagyjuk – mert, bár megvan a véleményünk arról, ha pártunk és kormányunk hálószobai tanácsokat bocsát ki, de mondhatjuk úgy is, hogy családon belüli intelmeket – nem feladatunk ezt bírálni. Viszont nagyon szeretünk kérdezni…
Éppen a mai napon olvashattuk, hogy már Spanyolországban is házasodhatnak az azonos neműek, Franciaországban már hetek óta erről cikkeznek, nálunk pedig … szóval azt kell látnunk, hogy nyugaton vegyesebb a szexualitás mint nálunk, sőt, házasodni is többen és jobban akarnak. Vagy csak szabadabban élnek?!
Nálunk hogy is néz ki a kép? Itt van egy ilyen központilag elhomályosított prüdéria, a magunk által is szűklátókörűnek tilulált elképzelésünk egy egészséges szexuális életről, de annak meghatározása már egyértelműen problémát okoz. Néhány női magazin rendszeresen ír “az átlag pár” heti egyszeri, 20 perces, hálószobai kalandjáról. Nehéz eldönteni, hogy ennek melyik része hangzik a legrosszabbul… de valószínűleg a saját boldogtalanságunkat leplezzük ily módon. Miért ne lehetne máshol? Nem feltétlenül a konyhára gondoltunk, mondjuk inkább a Gellért-hegyre egy bölcsész rasztával. Vagy egy tanteremre a kriminológia tanárral. Vagy egy másik országra egy vadidegennel. Hiszen miért is ne lehetne ezt más valakivel – lehetőleg kortól függetlenül és anélkül, hogy bárkit, bármilyen címkével ellátnánk?! Miért kell gátat szabni a fantáziánknak? Félünk? Ha igen, mitől? A kalandtól, az újtól, az ismeretlentől — esetleg ezek mindegyikétől? De hol a kockázat? Lebukunk? És ha igen, mi történik?
Tehát ezek a kérdéseink, nemcsak hozzátok, mindenkihez. A következőkben persze kicsit kevésbé fogunk filozófiai magasságokban elmélkedni, inkább célirányosan előveszünk egy-egy konkrét szituációt, merengünk majd arról, hogy kivel és mit érdemes kockáztatni, a hármas (és csoportos) vagy éppen a nem hetero szexről, kimegyünk a szabadba vagy éppen be a tömeghelyekre … hol is a határ? azt majd meglátjuk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: