Le lehet-e feküdni egy hét alatt 20 különböző emberrel úgy, hogy fizikailag csak egy valakivel érintkezünk? A válasz az, hogy igen, gondolatban, fantáziáinknak hála ennek semmi akadálya nincs, de van-e veszélye? Mi ez egyáltalán, ártatlan képzelgés vagy menekülés a problémánk elől?
Mielőtt azonban ezekkel a kérdésekkel érdemben elkezdünk foglalkozni, érdemes feltenni még egy másikat: vajon miért is van erre szükség? Nem jó azzal akivel éppen vagyunk? De, lehet jó, csak éppen nem eléggé. Nincs újdonság, nincs izgalom, nincs veszély és nincs kaland. Mit tehetünk ilyenkor? Szerencsésebb esetben ez egy megoldható, de legalább megbeszélhető problémának tűnik, kevésbé idilli helyzetben azonban úgy tűnik nincs más kiút, mint kipróbálni mással (gondolatban). De valóban kiút vagy csak elhitetjük magunkkal? …úgy is kérdezhetnénk, hogy kétségbeesett önkielégítés vagy izgalmas játék?
A helyzet abszurditása természetesen az, hogy fizikailag nem történik változás a két (vagy több…) ember közötti szexuális aktus folyamán, lelkileg, mi több képzeleti síkon azonban nagyon is. Olyannyira, hogy mindez már elég is a kielégüléshez. Érdekes élmény, hogy míg az adott társ személyében és feltételezhetően a technikájában semmit nem változik, addig minden egyes együttlétet másképp élünk át vele (illetve nem vele?!). Ez azonban már önmagában is sejteti velünk azt, hogy például a kiemelkedően jó együttlét emlékét is az adott “más” személyhez és nem a partnerünkhöz kötjük. De hol is a határ? Avagy tényleg jó az nekünk, hogy csak úgy tudunk lefeküdni vele ha másnak gondoljuk? Biztosan nem működhet vele?
Ez nem egy novemberi trend-hullám, vannak, akik hónapok, sőt, évek óta képesek párkapcsolatot létesíteni olyan valakivel, akivel “normális esetben” soha nem feküdnének le — és persze most sem teszik. Már csak azt kell tudnunk hogyan és kivel működik a dolog… A technika nagyon egyszerűnek tűnik, szimplán el kell vonatkoztatni az adott körülmények részletkérdéseitől (mint pl helyszín vagy partner) és már indulhat is a fantáziálás: keressünk egy egzotikus országot, egy kalandos jelenetet a nagy találkozáshoz — de persze lehet, hogy már sok is a körítésből — és végül lássuk ki milyen az ágyban. Mostmár csak szeretőt kell választani.
Ki legyen a másik? Olyat keresünk aki mellett biztonságban érezzük magunkat vagy olyat, aki veszélyes vagy csak az eszményi szépségre éhezünk?! Esetleg egy ex? A szomszéd? Egy munkatárs? Vagy legyünk merészek és gondoljunk egyből Scarlett Johanssonra vagy Clive Owenre? …hiszen, a csillogás és a hírnév örök szexepilek a fantáziálgatások terén és bizonyára sokan képzeltük már el magunkat a filmvásznon tökéletesen mutató, rokonszenves (vagy pont, hogy nem?!) karaktert megformáló hollywoody hírességgel.Pontosabban, inkább azt, hogy az adott film főszereplője helyébe lépünk, vagy inkább ő lép ki a vászonról és kopogtat az ajtón, ablakon, kéményen, ki ahogy szereti. Ezek az amúgy naivan ártatlan fantáziaképek talán mindenkinél előfordultak már — de azt jegyezzük meg ezen a ponton, hogy itt a konkrét jelenet az, ami a maga romantikájával eluralkodik a képzeletünkön. A szex ettől azért jóval túlmutat, már csak azért is, mert ebben az esetben a másik fél válik hangsúlyossá, (az élethelyzet a valóságban is adott).
Újabb dilemma, hogy egyáltalán meddig mehetünk el? Hol a rizikó? Azért még senkit nem zártak börtönbe, mert sötét, gonosz vagy túlontúl perverz dolgokról fantáziált. De ez még nem jelenti azt, hogy nem veszélyes. Azt ugyanis nem tudjuk még megbecsülni sem, hogy hosszútávon ez a fajta “problémamegoldás” milyen pszichés zavart okoz, okozhat. A fantáziálás önmagában persze nem jelenti azt, hogy elveszítjük a realitással a kapcsolatunkat, de hosszú távon álomvilágban élni ugyanannyira kockázatos, mint ha valaki megreked mondjuk a mesék világában. Elrugaszkodni… na de meddig?! Honnan tudunk még “egészségesen” visszatérni a való életünkbe? …és persze továbbra is megválaszolatlan, hogy valóban kielégítő-e (mind testileg, mind lelkileg) ha az ember ígyéli át a szexuális együttléteit?! Csukott szemmel, átszellemülve, másra vágyakozva. Viszont, így tényleg bármi megtörténhet, határ a csillagos ég — vagyis a csillagos járda.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: